A nagymamám varrónőként dolgozott, és miután nyugdíjba vonult a hivatását rajtunk, unokáin gyakorolta tovább. Neki hála, élénken emlékszem a katica jelmezemre az óvodából – amit mindenki irigyelt -, a családi album pedig tanúskodik a nővéremmel egyforma karácsonyi szettjeinkről, amiket szintén ő készített. És nyilván, ha valamit fel kellett hajtani, be kellett szűkíteni, vagy épp meg kellett javítani, akkor is tudtunk kihez fordulni. Talán sokaknak vannak ehhez hasonló gyerekkori emlékei, amik felnőttként picit elhalványulnak. A ’gyors’ vagy épp ’ultra gyors’ divat korszakában egyszerűbb venni valami újat, mint megvarrni, kijavítani. Csakhogy az „egyszerűségnek” ára van. Sok-sok millió tonna ruhaszemét, ami szennyezi a bolygónkat. Így nem csoda, hogy a fenntartható divat egyik alapvetése a ’repair’, azaz a javítás. És hogy ennél is tovább menjünk, a ’visible mending’, azaz a ’látható javítás’. Ez utóbbi mozgalom itthon még egészen ismeretlen, igaz, én Herczeg Flórától, a Lulo stílus- és ruhaműhely alapítójától már jó ideje hallottam róla. Bővebben: Divat a javítás