Inspirációk 1. rész: önismereti utazás a divat világában – Szilágyi Lilu írása

Olvasd el, csak 3 perc

Egy londoni és egy párizsi történet találkozója. Avagy a kibontakozó stílus és az öltözködésen keresztüli önkifejezés képi világban megjelent érzés. Az első blogbejegyzésemet – most éppen stílusról, az öltözködésről, mint az önkifejezés egyik fontos eszközéről .

Nemzetközi stílusvilág és öltözködés

Nemzetközi szinten, ahogyan az ember megfordul több helyen és találkozik több fajta szemléletmóddal, megközelítéssel és önkifejezési eszközzel, óhatatlanul is ráragad az újdonság és elkezdi használni a különböző helyekről felvett stílusokat és öltözködési módokat. Én az életem során rengeteget utaztam, majdhogynem bejártam az egész világot és mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy az ott érzékelt és látott dolgokat valahogyan beleforgassam a tanult, tán berögzött tárházamba.

A kultúrán és a beszéden túl mindig nagyon figyeltem az öltözködésre, melyik helyen mik tekinthetők meg, a melegebb éghajlatú Tenerifétől vagy Spanyolországtól kezdve egészen a mínusz fokokba átnyúló Ukrajnán át, Amerika és Mexikó hektikus éghajlatához viszonyulva, hogyan tudnak az ott élő emberek a divathoz nyúlni. Nem mondom a sok behatás miatt voltak korszakaim amikor vegyítettem a szélsőséges elemeket egymással és ennek következtében kezdtem megismerni azt a fajta irányvonalat, amit esetlegesen én is képviselni szeretnék. Ami nem más mint egy kifinomult olykor extravagáns kozmopolita, aki a nőiesség elemeivel és pikantériájával egy önazonos öltözködésben is megjelenő kifejezési eszközt mutathat és tudhat magáénak.

Párizs, az inspirációk forrása 

Ebben az évben végre volt olyan lehetőségem, hogy még mélyebbre ásom magamat ebben a kérdéskörben. Például eljutottam Párizsba, és nemcsak simán eljutottam, hanem több mint egy hétig élvezhettem az utcák és az ott lévő emberek kisugárzását. Szinte tátott szájjal bámultam, mert olyan szintű szabadsággal és bátorsággal mutatták önmagukat, amit ritkán láttam bármilyen helyen is. Nem félnek a színektől a formáktól a különböző anyagok keverésétől, sőt mi több a megszokott archetipikus női férfi viszonylatot is teljes mértékben átlépték. Rendkívül inspiráló volt látni, hogy valójában a határok számukra nem léteznek a férfiak hordhatnak szoknyát és haspólót, felcicomázhatják magukat a legkülönfélébb ékszerekkel és mindeközben a nők szabadjára engedhetik a bennük rejlő -mondjuk úgy-istennőt. Tapasztaltam, hogy az ott élő emberek nem nézik ki a másikat azért mert nem tipikusan öltözködve járnak kelnek az utcákon, és emiatt én nagyon boldog voltam, én is sokkal bátrabban öltözködtem és ezt a bátorságot egy kicsit haza hozva a mai napig (és tán életem végéig már), de szeretném tartani, mert ahogyan keverem én is a saját stílusomat ezzel a fajta bátorsággal, amikor meglátom magamat a tükörben még nagyobb öröm az ott látott személy megtekintése. 

Hogy most hol tart a dolog? A téli időszakban is egy kifinomult, ugyanakkor színekkel és formákkal is játszó, sohasem unalmas szett összeállítására képes kozmopolita nővé váltam.