Hogyan válhatsz öko utazóvá?

Olvasd el, csak 10 perc

Öko utazás – trend vagy hóbort? Sabina Ławrow világutazó, aki általában egyedül vág neki kalandjainak a lassú utazás lényegéről és növekvő szerepéről ír.

Anthony Bourdain – szakács és világjáró – aki inkább írónak titulálja magát és így is alkotta meg tévéműsorait. Egy középkorú férfi, aki beutazta az egész világot és úgy élte meg, mint egy kisgyerek, nagyon érzelmesen és mindig a kamera előtt. Nem félt a nehéz témáktól, mindenkivel asztalhoz ült, sztárokkal és hétköznapi emberekkel egyaránt. Emlékezetes idézetek és gondolatok forrása volt és marad is. Az egyik kedvencem:

„Az utazás nem mindig szép. És nem is mindig kényelmes. Néha fáj és összetöri az ember szívét. De ez nem baj. Az utazás megváltoztat minket, és meg is kell változtatnia. Nyomokat hagy az emlékezetünkben, a tudatunkban, a lelkünkön és a testünkön. Elveszünk magunknak belőle. Reméljük, hogy valami jót is hagyunk magunk után.”

Tony talán tágabb kontextusra gondolt, de én ezt az idézetet fogom használni kiindulópontként a tudatos utazás témájában.

Utazás, mint egy valóra vált álom

Utazni még soha nem volt ilyen egyszerű. A fapados légitársaságok az elmúlt 10-15 évben lettek népszerűek. Legtöbbünk évente legalább egyszer egy másik kontinensre is tovább utazik. Ez alatt a néhány hetes utazás alatt szinte mindannyian örömünket leljük az önmegvalósításban, az új, inspiráló emberek és kultúrák felfedezésében. Ha egy szóban szeretnénk összefoglalni, hogy mit csinálnak az utazóbloggerek, akkor ez az, ami inspirál minket. Motiválnak és megmutatják, hogy lehetséges eljutni álmaink célállomására. Vagy talán még meg is élni az utazásból? Bebizonyítják, hogy ez a legjobb forgatókönyv az életben. De nem szabad elfelejteni, hogy mindez nagy felelősséggel is jár.

 

• 

• 

Felelősség – az utazás legfontosabb alapelve

A főállású utazók gyakran foglalkoznak az ökológia, a társadalmi egyenlőtlenségek, az utazási minimalizmus vagy az úgynevezett lassú utazás témáival. Az egyik kedvencem a ‘The Adventure Bag’ a Jackson Groves által létrehozott akció, ami arra ösztönöz, hogy gyűjtsünk egy zsák szemetet, bárhol is töltjük a nyaralásunkat. Ne gondolkozzunk, hogy ki hagyhatta ott, arra törekedjünk inkább, hogy tisztábban hagyjuk ott a helyet, mint ahogy találtuk. Ez lehet a tengerpartról származó vagy a hegyekben, túrázás közben szedett szemét. Ne gondoljuk azt, hogy ez nem az én problémám, hogy valaki más hagyta ott. Be kell vallanom, hogy először a saját kertemből indultam ki. Akkoriban Londonban éltem, és a metróhoz menet mindig rengeteg szemetet láttam. Anélkül, hogy filóztam volna, elkezdtem minden nap munkába menet összegyűjteni őket, és az állomáson a szemétbe dobtam. A szomszédok először meglepődtek, majd megjegyezték, hogy „végre valaki”, és egy idő után ők is elkezdték ugyanezt tenni. De talán a legnagyobb megdöbbenést az okozta számomra, hogy mennyi szemetet láttam Norvégiában. Mindannyian tudjuk, hogy a fejlődő országoknak nagy problémájuk van ezzel, de Skandinávia? Ez egy parkoló volt a Lofoten közelében, Európa egyik legszebb helyén.

A lassú utazás lényege

Ez az ötlet talán sokaknak nem tetszik, de mi lenne, ha elkerülnénk az útikönyvekből ismert helyeket? Ezek a legnépszerűbb UNESCO-helyek termelik a legtöbb szemetet. A lassú utazás jegyében gondolkodhatunk azon, hogy letérjünk a kitaposott jól megszokott útról és olyan tájegységeket, városokat választunk, ahol például még nem jártunk.

Ez egy másfajta megközelítése az utazásnak, amely nem a meglátogatott helyek számára összpontosít, hanem a helyi emberekkel, kultúrával és ételekkel való személyes, elmélyült kapcsolatunkra. A lassú utazás nem csak a sebességről szól. Inkább arról, hogy lelassítsunk, és a megfelelő sebességgel utazzunk. Élményszerzés a rohanás helyett, a megfelelő egyensúly megtalálása a túl gyors és a túl lassú tempó között. Egy ilyen utazás célja a nevelés és a jelen pillanatban való létezés gondolata, miközben fenntartható marad a helyi közösségek és a környezet felé.

Nem mennyiség, hanem minőség – utazás közben is

Azt is érdemes átgondolni, hogy vajon képesek vagyunk-e egy-két hét alatt egész Olaszországot megnézni? Van ennek egyáltalán értelme? Ahelyett, hogy őrült módon autózunk és csak kipipáljuk a helyeket, miért nem maradunk egy helyen és éljük át teljes egészében? Ugyanakkor kevésbé szennyezzük a környezetet. A rövidebb távok megtétele kevesebb hulladékot és kevesebb benzint is jelent. Ottlétünkkel könnyebben támogathatjuk a helyi vállalkozásokat. A tömegturizmust a nagyvállalatok irányítják, és a nyereség nem jut el a kis helyi cégekhez. A legjobb, ha kis családi szállodákban, airbnb-ben vagy agroturizmusban szállunk meg.

Helyek, amik jók neked és a bolygónak

Válasszunk olyan szállodákat, amelyek harmóniában élnek a természettel. Egyre több egyesület és közösség gyűjti össze az ilyen szálláshelyeket. Idén egy ilyen fenntartható szállodát látogattam meg Dél-Tirolban, Olaszországban. A Naturhotel Leitloff egyike azon kevés helyeknek Európában, amely teljesen energia- és klímasemlegesen független. Napelemeket és saját környezetbarát fatüzelésű kályhákat használnak. Izlandon sok szálloda használja a geotermikus energiát, amely bőségesen rendelkezésre áll. De ez még nem minden, a szállodának még saját farmja és kertje is van, és amit megtermelnek az a vendégek tányérján landol. Minden ételt az évszaknak megfelelően készítenek. A szálloda a közelmúltban történt általános felújítás után szintén teljes egészében természetes építőanyagokból épült.

Örömömre egyre több szállodában látom az üzenetet, gyakran kellemes vagy szórakoztató módon tálalva: „Talán nem kell minden nap új törölközőt használnod? Ha újra akarod használni – akaszd fel, ha pedig újat akarsz, hagyd a földön. ” És ezt inkább a jobb szállodákban látom. Néha azt is érdemes átgondolni, hogy szükségünk van-e erre a sok kis flakonra samponnal vagy testápolóval. Tényleg használni fogjuk őket, vagy otthon a fiókban végzik? A környezetnek azonban az a legjobb, ha egy szálloda nagyméretű, újratöltött adagolókat használ. Vannak olyan szállodák is, amelyek még a szappant is újrahasznosítják! A használt szappant összegyűjtik, és újabb hőkezelésnek vetik alá, amely elpusztítja az esetleges baktériumokat. Az új tömböket legtöbbször a legszegényebbeket támogató alapítványoknak adományozzák.

Spórolás és utazás

A jó ökológia megtakarítást is jelent. Vegyük például az áram- és vízköltségeket – ha utazás közben nem fizetjük ezeket a számlákat, gyakran lustaságból égve hagyjuk a villanyt, amikor elmegyünk. Lehet, hogy nem közvetlenül fizetünk, de a szállodai napi árában biztosan benne van. Ugyanígy a vízzel is. És ez nem csak a pénzről szól. Nemrég Jordániában jártam. Csak az utazás végén tudtam meg, hogy ott a víz korlátozott mennyiségben van. Az éghajlat felmelegedése, a sivatagi éghajlat miatt ez az ország hatalmas vízproblémával küzd. Nemcsak az iváshoz, hanem általában véve is. Sajnos ez a jelenség idővel egyre fokozódni fog, különösen a trópusi országokban. A szálloda tartalékokat képez a mi kényelmünkre, de bizonyos értelemben mi vesszük el ezt a vizet a lakosoktól. Számomra ez sokkoló volt, pedig már annyi mindent láttam.

• 

• 

Te mit tehetsz utazás közben?

Mit tehetünk a helyszínen? Udvariasan elmondhatjuk a szálloda személyzetének, hogy például nem szelektálják a szemetet, vagy megkérdezhetjük, hogy mi történik a reggeli maradékokkal? Kiderülhet, hogy az információ magasabb szintre jut, és hatással leszünk a szálloda vezetőségére is akár. Nem számítottam arra (az utazás a legjobb tanár), hogy az utazás befolyásolni fogja az újrahasznosítási döntéseimet. Válogatunk, megfelelő konténerekbe dobjuk (legalábbis remélem), és a szemét varázsütésre eltűnik a szemünk elől. Nem tudjuk, mi történik ezután. A műanyagnak csak 30-40%-a újrahasznosítható, a többit elássuk vagy elégetjük, több száz tonna üvegházhatású gázt juttatva a légkörbe. Az újrahasznosításra begyűjtött műanyag felét az EU-n kívüli országokba is exportálják. A fejlődő országokban pedig tökéletesen láthatjuk, hogy mi történik ezután, és mennyit termelünk belőle. A folyók és az utak tele vannak műanyaggal és hulladékkal. Amikor helyi járatú busszal utaztam Afrikában, tökéletesen tudtam, anélkül, hogy az orromat bedugtam volna, hogy falun megyek keresztül. Egyszerűen műanyagszag volt. Ugyanarra a szennyezett talajra ültettek később sárgarépát az otthoni kertjükben. Ha már a helyiekkel nem merünk beszélgetni, talán legalább a műanyag palackok számát korlátozzuk a helyszínen azzal, hogy a vizes palackot magunkkal visszük. Igyunk csapvizet, ahol csak tudunk. A csapvíz egész Európában biztonságosan iható. Izlandon pedig még jobb és finomabb víz van a csapból, mint a palackjainkban. Örömömre – egyre több olcsó hostelt látok, ahol vízadagoló van a vizes palack feltöltésére, méghozzá teljesen ingyen.

Alternatív közlekedési eszközök

Személy szerint nem szeretem a szélsőségeket, de főállású utazóként is képmutató lennék, ha azt kérném, hogy teljesen mondjunk le a légi közlekedésről. Ez a téma egyre gyakrabban merül fel. Valóban, a kilométereket tekintve a legzöldebbek a hajók, aztán a vonatok, a buszok, az autók és végül a repülőgépek. Csak a nagy távolságoknál derül ki, hogy a repülés nemcsak a legkényelmesebb megoldás, hanem a hátrahagyott ökológiai lábnyom szempontjából is hasonló a közúti közlekedéshez. Tehát talán rövidebb útvonalakon, például Berlin-Varsó között érdemes megfontolni a vonatot a repülő helyett. A helyszínen pedig néha jobb busszal (a buszsávok miatt csúcsidőben sokkal gyorsabbak) vagy metróval utazni. Sokszor ez a legnagyobb kaland, különösen hosszabb utakon. Afrika, Dél-Amerika és Délkelet-Ázsia egyes részeit helyi buszokkal utaztam. A látszattal ellentétben Ázsiában vagy Dél-Amerikában a távolsági buszközlekedés jobban működik, mint nálunk. Perut és Bolíviát járva rendszeresen használtam az éjszakai buszokat. A buszok pedig olyan jól felszereltek voltak, hogy Európában sem láttam ilyet. Az ülések kényelmesek, rengeteg láb- és kézipoggyászhelyem volt, akárcsak a repülőgép első osztályán. Az ár? 10-15 dollár 500 vagy 1000 kilométerre. Találkoztam más utastársakkal is, és órákon át beszélgettünk.

• 

• 

Lisszabonban viszont történelmi villamosokat használtam. A fából készült régi vagonok gyönyörűen mutattak a fotókon, de az utazás arra is tökéletes alkalom volt, hogy találkozzak a lisszaboniakkal, és megnézzem, milyen is az életük valójában. Általában egy bárban könnyebb megismerni egy ország kultúráját, mint egy múzeumban. Az is remek ötlet, ha a helyszínen bérelsz egy biciklit, és a saját izmaidat használva jutsz előre, nulla káros anyagot hátrahagyva. Nem kell aggódnunk a parkolás miatt, mindenhova eljutunk, sokszor a leggyorsabban. Az olyan városok, mint Berlin (ahová öko-matrica nélkül nem lehet behajtani autóval, az öreg és dízelautókat kitiltották) vagy újabban még London is a kerékpárosoknak készült, ahol rengeteg utat építettek. Ha városok között közlekedsz, érdemes megfontolni a blablacar lehetőségeket is, vagy egyszerűen csak megkérdezni a szállodából az útitársakat, ha nem ugyanoda mennek-e, és megosztani az útiköltséget.

A tudatos utazó jó utazó

Amikor elhagyjuk a várost, és nemzeti parkokba látogatunk, igyekezzünk nem letérni a kijelölt útról. Nem mindenki tudja, hogy az ilyen helyeken tilos gombát vagy akár tobozokat szedni. Mindezt a természet védelme érdekében. Hasonlóképpen egy korallzátony esetében is. Nemrégiben a Vörös-tengeren jártam, és megdöbbentett, hogy milyen súlyosan károsodott a korallzátony. A víz tiszta volt, és nem tudtam, miért pusztul a zátony… Kiderült, hogy ember okozza. Túl sok ember nyúlt hozzá, állt rajta, és tönkretette a víz alatti élet finom szövetét.

Az egyik ritkábban tárgyalt téma a szerves, biológiailag lebomló hulladék, pl. a gyümölcsök kidobása. Míg egy alma magját elfogadható valahol a bokrok között eldobni, addig egy banánhéj eldobása nem biztos, hogy olyan jó ötlet. A banánt ugyanis ahhoz, hogy Európába szállítsák, rengeteg vegyszerrel locsolják le, hogy a kártevőket elpusztítsák. Ezek pedig teljesen más anyagok, mint amiket a mi földjeinken használnak. Lehet, hogy nem nagy ügy, de árthat például egy hangyának. Ugyanígy egy cigarettacsikk, amely sok mérgező anyagot tartalmaz, halálos lehet kis barátainkra. Az ökoszisztéma összefüggő részek rendszere és nagyon érzékeny. Ezt pl. az új-zélandiak saját maguk is megtapasztalták. Nem is olyan régen betelpítettek Európából néhány állatfajt (többek között patkányokat, oposszumokat), amelyek természetes ellenfelek híján szédítő ütemben szaporodtak, és inváziós fajjá váltak, amelyek veszélyeztetik például a papagájokat vagy a röpképtelen kiwit. Ma, Új-Zélandra érkezéskor alaposan átvizsgálnak bennünket – nincs-e sár a cipőnkön és a sátrunkban (ahol rovarok lehetnek). Húst és gyümölcsöt sem szabad magunkkal vinni.

Tegyük magunkévá, hogy vigyázzunk ezekre az erősen veszélyeztetett, kihalófélben lévő helyekre, amelyek felelős utazást igényelnek. Legyen ez a mi hozzájárulásunk a jövő generációk védelméhez. Kérdezzük meg, mit esznek a zsiráfok és vásároljunk nekik speciális eledelt a nemzeti parkban. A süteményeket pedig tegyük el estére, amikor megéhezünk. Közönséges kacsáinkat ne kenyérrel, hanem magvakkal vagy zöldségekkel etessük.

A szuvenírek jó és rossz oldalai

Nem tudom, hogy valaki még mindig így tesz-e, de semmiképpen ne vásároljunk állatokból vagy azok részeiből készült szuvenírt, de kagylót vagy korallt sem – főleg, ha nem ismerjük az eredetét. A turizmus egy hatalmas üzlet, amin mindenki keresni akar, és ezeket a dolgokat legtöbbször illegálisan szerzik be.

A turisztikai ipar egyik legnagyobb titka, hogy a világ szinte minden mágnese Kínában készül. És gondoljuk meg kétszer is, hogy szükségünk van-e erre és hogy egy év múlva a szekrényben, vagy ami még rosszabb, a szemetesben végzik. Általában a legjobb ajándékok a családnak azok, amiket megeszünk vagy megiszunk. A kultúra egy részét osztod meg a szeretteiddel, elvégre a kulináris élvezetek fontos része életünknek.

Van választásod? Válassz bölcsen

Mivel ismét a konyhában találtuk magunkat, végre felidézhetem ismét Anthony Bourdaint. Egyik műsorának egyik epizódjában Jamaikából jelentkezett, ahol találkozott Chris Blackwell-lel, az Island Records alapítójával és arra a következtetésre jutott, hogy az a probléma, hogy a gazdag emberek egyszerű életet akarnak élni, például olyat, mint egy jamaikai halászé. De ők azért élnek ilyen életet, mert nincs pénzük. Nem arról van szó, hogy mindannyian szélsőséges környezetvédőkké válunk. Minden szélsőségesség rossz. Elég, ha van választásunk és bölcsen választunk. Gondolkodjunk a körülöttünk lévő mikrokozmoszokban. A címben szereplő kérdésre válaszolva – remélem, hogy nem a rövid távú trend, sem a gazdag millenniumiak szeszélye, hanem az empatikusan és hosszú távon gondolkodó utazók racionális döntése. Az etikus utazás lesz a cikk folytatása.

A szerzőről: