Gardróbrendezés nem Marie Kondóval

Olvasd el, csak 5 perc

Persze a cím nem azt jelenti, hogy én ne csavargattam volna egy időben a ruháim pont úgy, ahogy a mosolygós, mára világhírű japán hölgy, Marie Kondo teszi. A rendrakás „papnője” több millió rajongóját tanította meg profin hajtogatni, kis helyen elférni és megteremteni – többi között a gardróbban – a mágikus rendet.Marie Kondo az átgondolt, minimalista fogyasztásban, a kapszulagardróbban és az átláthatóságban hisz. Na és abban, hogy csak az maradjon az otthonunkban, a szekrényünkben, ami örömet okoz (’spark joy’).

 A Ruhastory c. YouTube csatorna és Instagram oldal alapítója, tartalomgyártója vagyok. Televíziós főszerkesztői munkám mellett 2017-ben elvégeztem a MOME Design- és Művészetmenedzsment mesterszakát, ahol szakdolgozatom a fenntartható divat témájából írtam. 4 éve útjára indítottam a  sorozatom, amelyben ismert emberek gardróbjába és magyar tervezők műhelyeibe, showroom-jaiba nézek be.

 

 

Egyszerűen hangzik, de amikor ott állunk az évek alatt felhalmozott ruháink előtt (mert sajnos ezek a legtöbb esetben halmok), akkor nehéz döntéseket hozni. Hogyan szelektáljunk, mit tartsunk meg, mit adjunk tovább? Hova kerüljenek azok a darabok, amelyektől nem tudunk megválni? És hova azok, amelyektől igen?

És bár kiemelten nagy figyelmet szentelek a szekrényem tartalmára, sokáig nekem is problémás volt egy-egy szelektálás. Aztán pár éve részt vettem egy témával kapcsolatos webináriumon, ahol én magam is meglepődtem, milyen tudásanyaga van a gardróbrendezésnek. Fogarasy-Zólyomi Zsu, a @zsu_gardrobmaniaja Instagram oldal szerzője tartotta ezt a gyorstalpalót, és én azóta is alkalmazom a módszereket, amiket ott tanultam. Most pedig ti is beépíthetitek a mindennapjaitokba a tőle kapott tippeket!

Zsu szerint először is praktikus akkor újragondolni a gardróbunkat, amikor egyébként is “felforgatjuk” a szekrényünket.

„A szezonváltások azért is hasznosak, mert van, akinek ilyenkor muszáj a komplett ruhatárát átpakolni, egyszerűen azért, mert nem fér el minden egy helyen. De jó alkalom lehet még a kiadós szelektálásra egy költözés, egy új szekrény vásárlása, vagy valamilyen változás az élethelyzetben (munkába állás, gyermek születése, nyugdíjba vonulás, stb).”

Amikor arról kérdezem, milyen eszközöket készítsünk be a gardróbrendezéshez, akkor elsősorban zsákokra, dobozokra gondolok, ő viszont valami sokkal izgalmasabbal kezdi.

„Hiszek abban, hogy lehet a gardróbunk rendezgetése jó móka, miközben a vállalhatatlan zenéinket hallgatjuk, egy finom italt kortyolgatunk, be van készítve a kedvenc rágcsánk. De, ami a legfontosabb, hogy szánjunk rá időt, kb. 3-4 órát lehetőleg nappal, mert akkor a természetes fény által a ruháinkat is más színben fogjuk látni.”

Emellé persze azért zsákok, szatyrok is szükségesek – a felhalmozott ruhamennyiségtől függően. Zsu javaslata szerint az első zsákba azokat a darabokat gyűjtsük, amiket meg kell javítani. A másodikon szerepelhet a „tisztítóba” felirat. A harmadik zsákba azokat a ruhákat pakoljuk, amelyeket tovább tudunk adni. A negyedikbe pedig a menthetetlen darabok kerüljenek.

Az első két kupac világos, na de mi alapján mondjuk ki valamiről, hogy megválunk tőle? Sok “szabályt” hallani erről, az egyik szerint, ha 1 évig nem hordtunk egy ruhát, akkor ég vele!

„Én az 1 éves szabályt azért nem tartom, mert simán eltelik 9 hónap például várandósan. Azt szoktam javasolni, hogy gondoljuk át egy adott darabnál, hogy ’alig-várom-hogy-hordhassam’ érzéssel nézünk rá, vagy pedig nem jó szívvel. Mert amit már ununk, rossz emlék kapcsolódik hozzá, esetleg hibás, nem jó a mérete, attól jobb megválni. A személyes gardróbrendezéseknél azt tapasztaltam, hogy a ruha tulajdonosa mindig pontosan tudta, mit kellene tennie az adott darabbal. Ha pedig mégsem így volt, akkor azt javasoltam, tegye el pár hónapra a szekrényéből, hátha egy kis szünet jót tesz a kapcsolatuknak.”

Ha pedig kimondtuk valamiről a végítéletet, akkor rengeteg opciónk van: elajándékozhatjuk ismerősnek, családtagnak, bevihetjük egy adományboltba, vagy „csencselhetünk” is a megunt darabokkal. Az online térben, applikációkon és Facebook-csoportokon keresztül is árulhatunk, de az offline gardróbvásárok is remek programok eladásra és vásárlásra. Ráadásul az öltözködés egyik legfenntarthatóbb formája ez: körforgásban tartani a textileket ahelyett, hogy a kukában végeznék. Merthogy csak Magyarországon 60-80 ezer tonna ruhaszemetet termelünk évente, ami fejenként egy púpos zsák ruhát jelent. Ezek a darabok pedig jobb sorsra érdemesek Zsu szerint is.

„Egyvalami nem opció: ruha, cipő nem kerülhet a kommunális hulladék közé. Ebben nem ismerek kifogást. A menthetetlen daraboknak (pl. a megsárgult pólóknak, fehérneműknek) a textilkonténerben a helyük. Ilyeneket általában a területi hulladékudvarban lehet találni, érdemes utánanézni, mert lehet, hogy hozzánk nagyon közel is van egy.”

Persze, ha már Marie Kondo módszerével indítottam, az is érdekel, létezik-e más út a hajtogatáson túl. A nem minimalista gardróbokhoz. Azaz a megmaradt ruháinkat hogyan rendszerezzük a szekrényünkben, hogy átláthatóak legyenek?

„Az első fontos szempont, hogy a szekrénynek vannak elérhető és kevésbé elérhető részei. Érdemes a mindennapi használatban lévő ruhákat azokra a polcokra helyezni, amelyek kézre esnek, azaz nem oda, ahova csak sámlival érünk fel. Van, aki színek szerint rendezi be a gardróbot, ami nagyon esztétikus, és van, akinek az a praktikus, ha a ruha típusa szerint állít fel egy sorrendet: azaz egymás mellett az ingek, aztán az egyberuhák, majd az összes szoknya. Olyan megoldást is láttam már, ahol az irodai ruhák kerültek egy helyre, a hétvégi lazább darabok megint máshol, a sportcuccok pedig egy harmadik polcon kaptak helyet. Ha egyet hátralépünk, akkor mi magunk meg tudjuk vizsgálni, mit, hol helyezzünk el ahhoz, hogy a reggeli ruhaválasztás gördülékeny legyen.”

Az egyik legfontosabb fogalom, amit Zsútól tanultam, az az ’emlékesdoboz’. Nálam azóta a szekrényembe került is belőle egy, és jó szívvel ajánlom másoknak is!

„Egy idő után egyes ruhadarabok átlényegülnek emlékké, amelyektől nem akarunk megválni akkor sem, ha szakadt, ha nem jó ránk, ha már nem a stílusunk. Ezzel semmi gond nincsen, viszont ezeknek a ruháknak kell egy dedikált hely, ami nem a gardrób, hiszen ott a mindennapi rotációban használt ruháknak van a helye. Érdemes egy dobozt keresni ezeknek a daraboknak, amit nem is muszáj a ruhákhoz közel tárolni. A lényeg, hogy ott legyenek az otthonunkban, amikor emlékeket szeretnénk idézni. Így tud a szekrényünk kicsit fellélegezni, és megtisztulni a régi gólyatáboros pólók és az ’ebben-kérte-meg-a-kezem’ ruhák hadától.”

Mert emlékeket, történeteket a textilek is hordoznak. A legfontosabb ’ruhastoryk’ pedig méltó helyet érdemelnek. Nálam a legfelső polcon.